Ott a jégen összeölelkezve, csókolózva úgy néztünk ki, mint a tinik. Nem azt mondom, hogy öregek vagyunk, de már nem a tini korosztályban vagyunk. Alig akartuk elengedni egymást. Érezni akartam az ajkai melegségét, a biztonságot nyújtó ölelését. Azt mondhatom, hogy ez a pillanat volt életem egyik legértékesebb pillanata. Majd mikor elválltak ajkaink, egymás szemeit pásztáztuk. Tudtuk, hogy nekünk együtt kell lennünk. A merengésünket egy kis gyermek zavarta meg.
- Elnézést! Dávid adnál autógrammot? – szólalt meg az alig 10 éves kis lány, aki Dávidot szólította meg. Dávid azonnal lehajolt hozzá és aláfirkantotta azt a papírlapot, amit a kislány a kezeiben szorongatott. Majd az aláírás után kézen fogva kisurrantunk a jégpályáról. Úgy éreztem magam, mint ha a középiskolás éveimet élném. Boldog voltam. Annak a kezét fogom, akit szeretek, és ha a közelében vagyok, majd megörülök. Talán sosem éreztem ilyen felhőtlen boldogságot még Gergővel sem. Gergő és Dávid ég és föld. Teljesen különbözőek. Miután kiértünk a szabadba egymásra néztünk és tudtuk, hogy most csak azt akarjuk, hogy együtt legyünk egész nap. Így elindultunk gyalog kéz a kézben. Nem érdekelt minket, hogy ki mit lát. Csak azt akartuk, hogy együtt legyünk, érezzük egymás közelségét. Sétálás közben betértünk az egyik közeli parkba. Ott sétálgattunk egy picit majd az egyik padon kötöttünk ki. Ott ültünk egymással szembe és egymás kezeivel játszadoztunk. Élveztük az együtt töltött perceket. Beszélgetés közben felhozódott persze Dávid barátnője is, Anita.
- Dávid! És mi lesz Anitával? Nem félsz, hogy botrányt csinál? – szólaltam meg.
- Ash! Most ne beszéljünk róla. Most csak is az a fontos, hogy mi együtt vagyunk és szeretjük egymást. Anitával meg ne foglalkozz, majd elrendezem vele. – válaszolt Dávid és egy puszit nyomott a homlokomra. Így inkább nem firtattam tovább ezt a dolgot. Nem tudom, hogy mennyit időzhettünk ott a parkban amikor elindultunk vissza a kocsihoz. Olyan kedves volt Dávid, hogy haza kísért. Ott a bejárat ajtó előtt elköszöntünk egymástól.
- Holnap ugye találkozunk? – kérdezte Dávid.
- Persze, minden féleképpen. – válaszoltam.
- Jó éjt szívem! – köszönt el Dávid.
- Neked is jó éjt! – mondtam és egy csókkal köszöntünk el egymástól. Megvártam, amíg a kocsival le nem fordult az utcából. Bementem és apu azonnal megszólalt, aki a konyhában tevénykedett.
- Csak nem szerelmes a kislányom? – kérdezte mosolyogva. Én persze szokásomhoz híven elpirultam.
- De… az vagyok. – vallottam be. És a konyhába léptem.
- És amúgy ezt honnan tudod? – kérdeztem kíváncsian.
- Le lehet olvasni rólad. Mint ha egy 180 fokos fordulatot vettél volna. Teljesen más színed van. – magyarázta apa.
- Hát te nagyon jól ismersz. – jegyeztem meg.
- Csak az apád vagyok. – mondta. – Ugye nem téved, ha azt mondom, hogy Dávid az? – kérdezte.
- Nem tévedsz, ő az. – mondtam. – De apu, ugye nem ítélsz el azért, hogy úgy mond ilyen hamar túl léptem Gergőn? – kérdeztem.
- Miért ítélnélek el? Ez a te életed. Te döntesz a sorsodról. Ha valaki szerelemes akkor nem tud parancsolni a szívének. Senki sem ítélhet el ezért. Nem te döntöd el, hogy mikor vagy szerelmes, ez jön magától, ezt érezni kell. – mondta apu. Megnyugodtam, amit apu mondott, hisz ha jobban belegondolok, igaza van. Bár… bevallom őszintén, Gergőtől azért tartok. Hisz tudjátok, hogy milyen. Ha megtudja, hogy én és Dávid együtt vagyunk akkor biztos, kitör a botrány, és nem akarom, hogy a Dáviddal való kapcsolatom tönkre menjen ez miatt. Nyugodtan és higgadtan kell elmondanom neki a történteket. Vacsora után a szobámba töprengtem a mai napon. Felhőtlen boldognak éreztem magam. Nem akarom, hogy ez véget érjen. Éreztem, hogy Dávid az igazi.
***
Dávid beállt a garázsba a kocsijával és irányt vett a házba. Barátnője, Anita már türelmetlenül várta. Szinte azt lehet mondani, hogy ideges volt, hogy ekkor ért haza Dávid. Dávid alig vett levegőt, de már kérdésekkel bombázta meg Anita Dávidot.
- Merre jártál? – kérdezte.
- A városban volt egy-két elintézendő dolgom. – mondta Dávid.
- Ja én meg szerintem el is hiszem?? Hol voltál és kivel? – kérdezgette tovább.
- Már mondtam, hogy volt pár dolgom a városban. Nem érted meg? – ismételte el Dávid.
- Fel fogtam, csak nem hiszek neked. Délelőtt még azt mondtad, hogy interjúra mész. Az interjú nem idáig tart el. Tudtommal… - mondta Anita.
- Tudod mit! Elegem van! Állandóan féltékenységi jelenetet rendezel itt. Már beleuntam. Jobb, ha itt és most véget vetünk ennek. Nem akarok mindig kérdésekre hazajönni, bele fáradtam az egészbe. – mondta Dávid már dühösen. Ez alatt a 2 perc alatt úgy kiakasztotta Anita, hogy már besokallt. Meg valljuk be jól jött ki ez a veszekedés, hogy szakítson Anitával.
- Bocsi édes. De tudod, hogy nem úgy értettem. Sajnálom az egészet. Ígérem soha többé nem, faggatlak, de ne szakítsunk. Én szeretlek, de engem is megérthetnél itt várlak és aggódok érted. – habogott Anita, hangjában a könyörgést lehetett felfedezni. És közelebb lépett Dávidhoz.
- Sajnálom Anita, nincs több esély. Beleuntam az örökös veszekedésbe, nekem nyugalomra van szükségem. – magyarázta Dávid. Majd Anita még közelebb lépett hozzá, olyan közel, hogy testük összeért és ajkaik szinte már lassan összeolvadtak. De Dávid gyengéden eltolta magától. Anitának persze nem tetszett, ez az arckifejezésén is látszódott.
- Nem Anita. – mondta Dávid. Anita kezdte tudomásul venni, hogy itt már nincs több esélye és végleg vége Dáviddal. Majd szomorúan a szobába battyogott és összepakolta a cuccait. Mivel Anitának nem volt hova mennie így még ott töltötte az éjszakát. Persze külön ágyon. Dávid megengedte, hogy a hálószobában aludjon így Dávid a kanapén. Nem lehet azt mondani Dávidra, hogy szemét lenne. Persze Dávid megkönnyebbülve feküdt le aludni. Egész este én jártam a fejében. Pont úgy, mint nálam állandóan csak rá gondoltam. Majd Dávid is álomszigetre tévedt.
***
Reggel persze Anita fogta a cuccait és elhagyta a házat. De azért még bepróbálkozott utoljára Dávidnál, de az sem hatott. Dávid véglegesen eldöntötte, hogy vége a kapcsolatuknak. Anitának, muszáj volt fel fognia, de nem tudta el fogadni. Az járt a fejében, hogy egyszer úgy is együtt lesznek ismételten.
Az egész délutánt együtt töltöttük. Átjött hozzám és együtt összebújva néztünk meg pár filmet. Majd miután jól kifilmeztük magunkat úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a városba és sétálgatunk. Én személy szerint imádok sétálni, főleg olyan valakivel, akit szeretek. Nagyban sétálunk az egyik kis utcán, amikor szembe egy igen ismerős alak bukkan fel. Nem volt más, mint Anita. Dáviddal azonnal összenéztünk, tudtuk, hogy itt lesz valami.
- Látom Dávid hamar, találtál után pótlást. Tudtam, hogy nem az állandó veszekedés miatt szakítottál velem. hanem ezért a kis kurváért… - kezdte Anita.
- Álljál le Anita! Semmi jogod sincs sértegetni Ashlee-t. Azért szakítottam veled, mivel elegem lett a sok veszekedésből. Beleuntam. Igen és Ashlee miatt is, de ha nem kezdted volna tegnap a veszekedést, akkor is véget vetettem volna a kapcsolatunknak, mivel úgy mentem haza, hogy eldöntöttem elmondom neki azt, hogy én Ash-t szeretem és nem téged. – mondta Dávid.
- Szóval így állunk. Még meg is csaltál. Mi van tán voltam túl jó az ágyban? Ez a szuka többet tud nyújtani számodra? – folytatta Anita. Ezt már nem tűrtem tovább és közbe szóltam.
- Már bocsánat Anita, de ezt már nem engedheted meg magadnak, hogy így beszélj rólam! Ha én nem kurvázlak le, akkor te se engem semmi jogod sincs. – mondtam.
- Akkor kurváz le, ha annyira ez bánt téged. – húzta tovább a szálat.
- Csak tudod Anita, én nem alacsonyodok le a te szintedre. – fejeztem be. Anita elhallgatott. Nem szólt vissza de azonnal elviharzott. Nem tetszett neki, ahogy beszóltam neki. De nem érdekelt túlságosan. Ha odáig fajult volna a dolog, akkor talán fel is pofoztam volna. Hamar kihozott a sodromból. Tiszta ideg lettem. Utálok veszekedni, hisz a veszekedés semmit sem old meg. De vettem egy nagy levegőt. Dávid magához húzott és megölelt. Majd, hogy lecsillapodjak, beültünk egy kis vendéglőbe, ott megvacsiztunk és beszélgettünk.
Eközben Anita felhívta Gergőt, hogy elmondja a hírt.
- Igen? – szólt bele Gergő.
- Szia Gergő. Anita vagyok. – mondta Anita. Gergő nem értette, hogy miért hívta fel Anita őt. Oké, meg van egymás számai, de sosem beszéltek még egymással telefonon. Nem tudta hová tenni.
- Azért hívlak, hogy egy hírt mondjak. – kezdett bele Anita.
- Mégis milyen hírről lenne szó? – kíváncsiskodott Gergő.
- Ashlee és Dávid együtt vannak. Tegnap adta ki az utamat Dávid és ma meg összefutottam a kis szerelmes párral. – gúnyolódott Anita. Gergő pumpája az egekig felszökött. Miért pont Dávid? Pont az, akire olyan féltékeny volt mindig is.
- A franca! Ez igaz? – kérdezett vissza.
- Igen, hisz a saját szememmel láttam. – magyarázta Anita.
- Na ne! Ezt nem hagyhatom. Tudtam, hogy van valami köztük, de akkor miért tagadta? – gondolkodott hangosan.
- Igen, én is így vagyok vele. Nem engedem, hogy ők együtt boldogok legyenek. Dávid csak is az enyém. – mondta Anita.
- Gergő! Mi lenne, ha összeállnánk és megakadályoznánk a boldogságukat, hisz te is szereted még mindig Ashlee-t én meg Dávidot. Csak jó lehet számunkra, ha nincsenek együtt… - ajánlotta fel az ötletét Anita. Gergő egy pillanatra gondolkodott majd megszólalt.
- Rendben benne vagyok. – helyeselt Gergő és már a találkozót szervezték. Miután megtárgyalták a dolgokat le is, tették a telefont.
Pár nap elteltével végre sikerült találkoznom Gergővel, hogy elmondjam a történteket. Az egyik parkban találkoztunk.
- Szia! – köszöntem.
- Szia! – viszonozta ő is.
- Mi az a fontos mondani való, amit el akarsz mondani? – szólalt meg Gergő, mint ha semmit sem sejtene.
- Hát tudod, az van, hogy… nem is tudom, hogy mondjam. Szeretném, ha nem akadnál ki. Igaz, hogy már úgy mond semmi közünk nincs egymáshoz, de úgy éreztem, ezt el kell mondanom neked. Miután szakítottunk, utána döbbentem rá, hogy én valójában szerelmes vagyok, Dávidba. Ő is ugyan így érez irántam, és együtt vagyunk. – mondtam el és várta a reakcióját. Gergő nagyon jól tudta leplezni a haragját, semmi gesztust nem fedeztem fel az arcán.
- Oké, értem. A te életed. Ha szeretitek egymást, akkor hát legyetek boldogok. Én nem állok közétek. Már nincs semmi közünk egymáshoz. – mondta Gergő higgadtan. Meglepődtem, hisz a düh kitörésére számítottam. De nem azt kaptam, hanem egy nyugodt embert.
- Valóban? Tényleg nem zavar? Én arra számítottam, hogy leordítod a fejem. – mondtam.
- Minek, ha nem tartozunk össze? Ash, én mindig szeretni foglak. És ne feled én akkor vagyok boldog, ha te is az vagy. – mondta Gergő. Nagyon furcsa volt nekem ez az egész. Gergő nem ilyen, olyan volt, mint ha kicserélték volna. Miután kitárgyaltuk ezt a témát elköszöntünk egymástól. Míg én haza felé vettem az irányt, addig ő Anitához illetve a megbeszélt helyszínre.
- Szia! – köszöntek egymásnak.
- Na meg volt a nagy beszélgetés? – kérdezte gúnyosan Anita.
- Meg. Olyan nehéz volt higgadtnak maradnom, hogy azt el sem tudom mondani. De muszáj volt, hisz akkor nem bízik meg bennem. – mondta Gergő.
- Akkor jó színész vagy. És végig ezt kell eljátszanod, hogy olyan vagy Ash felé, mint ha haverok lennétek, ezt ne feled! – mondta Anita.
- És akkor mi lesz a ma estével? Sikerült már beszélned velük? – kíváncsiskodott Gergő.
- Igen. Nagy nehezen szóba állt velem, Dávid, de elmagyaráztam neki, hogy nem akarok vele veszekedni, hanem csak megbeszélni a dolgot, és tisztavizet önteni a pohárba. Így sikerült megbeszélni vele egy találkozót estére. – magyarázta Anita.
- Szép munka! De akkor te se feled, hogy, hogy kell viselkedned. Aranyosnak, megértőnek kell lenned, semmi féltékenykedés. – utasította Gergő.
- Igen tudom… ráadásul még ott lesz Ashlee is és az ő hülye jelenlétét is, kell viselnem. – mormogta Anita.
- Ha sikerül megszerezned azt a dolgot, akkor feltétlenül gyere el hozzám. – mondta Gergő.
- Rendben úgy lesz. – mondta Anita és már el is, tűntek a látókörből.
Este együtt készülődtünk Dáviddal a vacsorára. Semmi kedvem nem volt Anitával találkozni, de elvileg békülni szeretne. Hát erre azért kíváncsi voltam nagyon. Kocsiba szálltunk és már ott voltunk az étterembe. Helyet foglaltunk és vártuk Anitát. Be is toppant és helyet foglalt velünk szembe.
- Sziasztok! Bocsánat a pici késésért. – mondta.
- Szia! Semmi baj. – köszöntünk neki.
- Nem akartalak titeket ezzel zavarni, de úgy gondoltam, hogy jobb, ha tisztavizet öntünk a pohárba. Nem azt mondom, hogy legyünk barátok, de szerintem egyikünk sem lenne jó, hogy ha úton-útfélen találkozunk, akkor kígyó-békát kiabálunk egymásra. Tudom, hogy túl kell lépnek rajta Dávid, ami nehéz lesz, de le fogom küzdeni. – mondta Anita, szinte olyan profin, hogy elhittük. Összenéztünk Dáviddal és elhittük, amit mondott.
- Oké Anita. Öntsünk tiszta vizet a pohárba. – szólalt meg Dávid.
- Ash, ne haragudj, hogy olyan szavakkal illettelek meg. Nem gondoltam komolyan de hirtelen elszállt az agyam. De sokat gondolkodtam, és rájöttem, hogy semmi értelme nincs annak, ha állandóan csak botrányokat csinálok. – színlelt Anita.
- Oké Anita. Nincs semmi baj. El felejtem az egészet. – mondtam neki. Dáviddal nagyon furcsálltuk ezt a nagy változást, de lehet, hogy tényleg megváltozott a véleménye és képes elfogadni az együtt létünket?
Vacsizás közben beszélgettünk erről is, arról is. Anita teljesen más arcát mutatta, amivel úgy mond irányítani tudott minket. Bevettük az össze mondatát.
- Elnézést de ki kell mennem. – szólaltam meg és irányt vettem a mellékhelység felé. Addig Anita és Dávid csak ültek egymással szembe. Nagyon nem dumáltak. Az a bizonyos kínos csend uralkodott annál az asztalnál. Majd Dávid is felállt.
- Bocsi egy perc és itt vagyok, csak szólok a pincérnek. – magyarázkodott Dávid.
- Oké rendben. – mondta Anita. Ez pont jól jött ki neki. Egyedül van az asztalánál, és el tudja intézni azt a bizonyos dolgot, amiért megszervezte ezt a kis találkozót. Hogy mi is volt a terve? Hogy ellopja a telefonomat. Hogy minek is kell neki? Hát… egy piszkos terve van Gergővel együtt Dávid és ellenem. A pontos tervet majd később kifejtem. Gyorsan maga elé vette a táskámat és kivette a telefonomat, azonnal belecsúsztatta az ő táskájába, majd visszatette a retikülömet a helyére. Nagy mázlija volt, mivel után érkezetünk vissza az asztalhoz.
- Bocsi még egyszer, hogy itt hagytunk egyedül. – szólalt meg Dávid.
- Semmi baj. – mondta Anita. Nem sok ülhettünk ott, mivel a pincér megjött a blokkal együtt. Mivel Dávid azért kereste meg a pincért, hogy már előre kifizesse a számlát, csak a blokkra vártunk. Miután kézbe kaptuk felálltunk és elköszöntünk egymástól. Úton haza felé Dáviddal azt beszéltük, hogy nagyon furcsának találtuk Anita. Sokat változott, főleg az után, amikor utoljára találkoztunk vele. Míg mi hazaértünk és egymás karjaiban aludtunk el, addig ő azonnal rohant Gergőhöz. Becsöngetett és Gergő lépett ki az ajtón.
- Szia! Megszereztem. – szólalt meg Anita és kezében a telefonom volt látható.
- Szia! Szuper ügyes vagy! – mondta Gergő, és már befelé vették az irányt.
Már Gergő szobájában voltak és az ágyon ültek.
- És mikor adom vissza a telefont? Hamar rájön, hogy nincs nála. – kérdezte Anita.
- Miután megbeszélek vele egy találkozót. Hisz csak úgy van értelme az sms-eknek. Nem? – magyarázta Gergő. Anita csak bólogatott.
Szóval… az a tervük, hogy mivel már a kezükben van a telefonom, így simán ki tudnak játszani. Gergő a telefonjáról olyan üzeneteket küld a telefonomra, ami elég félre érthető és persze az én telefonomról választ küld magának. Anita nem Ashlee-nek adja oda a telefont, hanem Dávidnak. Így nála lesz a telefonom és az egyik pillanatban Gergő, felhív engem, de a telefonom Dávidnál lesz, így természetesen Dávid veszi fel, és ő beszél Gergővel. Persze Gergő olyan fél szavas mondatokat mond, ami felkelti Dávid érdeklődését, így belenéz a telefonomba. Hát nem valami szép dolog. És ekkor meglátja azokat a bizonyos sms-eket.
Hogy sikerül Anita és Gergő terve? Dávid és én összeveszünk és véget ér a kapcsolatunk, ami csak most kezdődött el?
AJÁNLOM AZ OLDALT
